HATÁSRÖVIDÜLÉS

Mit jelent a hatásrövidülés?

A hatásrövidülés a Parkinson-kór tüneteinek visszatérése, vagy romlása, amely általában két vagy több órával a levodopa bevétele után jelentkezik. Ezek a tünetek általában javulnak, vagy megszűnnek azután, hogy a következő levodopa-adag elkezd hatni. Mivel a Parkinson-kór mozgászavarral járó betegség, a mozgással kapcsolatos tünetek állnak előtérben. Ezeket motoros tüneteknek hívjuk. Ilyen motoros tünet a remegés, az izommerevség és a mozgások lelassulása. Az orvosok, többek között, ezen tünetek idő előtti visszatérését tekintik hatásrövidülésnek. Azonban Önnek lehetnek egyéb tünetei is, amelyek nincsenek kapcsolatban a mozgással, és ezáltal nem olyan szembeötlők. Ezeket nem motoros tüneteknek nevezik. Ide tartoznak a gondolatok, érzelmek, érzések megváltozása, vagy a vegetatív zavarok (izzadás). Annak ellenére, hogy a nem motoros tünetek nem olyan szembeötlők, mint a motoros tünetek, nem kevésbé fontosak. Néha ezek sokkal kellemetlenebbek és zavaróbbak, mint a motoros tünetek. A hatásrövidülés érintheti mind a motoros, mind a nem motoros tüneteket. Orvosa számára nehezebb lehet a nem motoros tünetek felismerése, mert ezek elég egyéniek, betegenként különbözőek. Ráadásul a betegek ezen tüneteket a betegségnek tulajdonítják, és nem veszik észre a kapcsolatot a gyógyszerszedéssel. Ezért is fontos, hogy beszéljen orvosával a tüneteiről, panaszairól a könnyebb felismerés és a korai kezelés érdekében.

Hatásrövidülés kezelése

A levodopa a Parkinson-kór hosszú távú kezelésének alappillére. Ennek ellenére az évek során a gyógyszer tüneteket javító hatása csökkenhet. A beteg a hatásrövidülést úgy észleli, hogy a tünetei a következő adag bevételének időpontja előtt ismét jelentkeznek. A hatásrövidülés a mozgással kapcsolatos változásokat okozhat. Ön emellett változásokat tapasztalhat gondolkodásában, érzelmeiben, érzékelésében és egész közérzetében. Például azt érzékelheti, hogy a Parkinson-kór tünetei újra megjelennek, vagy romlanak a következő gyógyszeradag bevétele előtt. A tünetek ilyen kiújulása a hatásrövidülés.

Mit tegyek, ha a gyógyszer hatása csökken?

Ha azt észleli, hogy a Parkinson-kór kezelésére szedett gyógyszer hatása csökken, minél előbb jelezze ezt az Önt kezelő szakembernek. Ugyanis minél hamarabb ismerik fel a problémát, annál könnyebb lesz a kezelést módosítani.
A levodopa továbbra is a Parkinson-kór hosszú távú kezelésének alapját képezi. Ugyanakkor az évek folyamán a Parkinson-kór tüneteit csökkentő hatása gyengülhet. Kialakulhat az a jelenség, amelyet hatásrövidülésnek neveznek, amikor a betegség tünetei még a következő gyógyszeradag bevétele előtt visszatérnek. Hatásrövidülés fellépésekor azt veszi észre, hogy mozgása, mobilitása, gondolatai, érzései, és érzékelése megváltoznak, összességében változik a közérzete.

Különböző lehetőségek vannak a levodopa kezelés hatásosságának javítására. Ezek közé tartozik a gyógyszerbeviteli időszakok módosítása továbbá át lehet állni másik levodopa készítményre, és a kezelést más gyógyszerek adásával is ki lehet egészíteni. Ezek közé tartoznak a COMT-gátlók és a dopamin agonisták. A kutatók folyamatosan dolgoznak a hagyományos levodopa kezelés javításán, és ma már új és jobb hatású levodopa készítmények állnak rendelkezésünkre.

A hatásrövidüléssel kapcsolatos további információkért töltse le a 3.sz. füzetet és a 4.sz. füzetet. a Betegtájékoztató menüpontban.

Bár szedek levodopát, még mindig vannak Parkinsonos tüneteim. Miért?

Az idő előrehaladtával és a betegség rosszabbodásával a Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerek hatékonysága csökken, új tünetek jelenhetnek meg, amelyek nem reagálnak az Önnél beállított kezelésre. A Parkinson-kór kezdetén, amikor a tünetek viszonylag enyhék, a dopamin agonista jellegű kezelés hasznos lehet önmagában adva (monoterápiában is). A tünetek további rosszabbodása miatt levodopára van szükség.
Bár a levodopa hatékonyan javítja a betegség tüneteit, sokévi kezelés után ennek hatékonysága csökken. Olyan időszakok jelentkeznek, amikor a tünetek, köztük a remegés, a merevség és a mozgáslassulás csökkentése már nem folyamatos. Ezt a jelenséget hatásrövidülésnek nevezik, amikor ezeket a tüneteket a gyógyszer már csak rövidebb ideig csökkenti. Amikor a tüneteket a kezelés hatékonyan csökkenti, ezt „on” időszaknak nevezik. Amikor a tünetek ismét megjelennek, ezt „off” időszaknak hívják. Így alakul ki az ”on-off jelenség”. Egyéb, a mozgásban megnyilvánuló eltérések is jelentkezhetnek, ezek közé tartoznak a gyógyszer által kiváltott akaratlan mozgások, amit diszkinéziának nevezünk. A tünetek kezelésére ma már több lehetőség áll rendelkezésre.

A kutatók jelenleg úgy gondolják, hogy a szokásos levodopa kezelés szövődményei az alábbi tényezőkkel függhetnek össze:

A Parkinson-kór előrehaladtával az agyban lévő dopaminerg sejtek száma folyamatosan csökken, egyre kevesebb olyan sejt lesz, amely képes felvenni és tárolni, majd későbbb kibocsátani a dopamint (csökken az agy „puffer” kapacitása).
A „puffer” kapacitás csökkenése megváltoztatja a vérben a gyógyszer csúcs- és alapkoncentrációját. A szokásos levodopa készítményekkel ezeket az eltéréseket már nem lehet kiegyensúlyozni, s a következmény az agy dopamin-szint ingadozása lesz.
A kutatók szerint a levodopa szintjének állandó ingadozása a vérben és az agyban a Parkinson-kór késői szakaszában változást idéz elő az agy belső hálózatában. Ez zavart okoz az agy információ-feldolgozásában és ennek eredményeként akaratlan túlmozgás (diszkinézia) lép fel.
Jelenleg azt gondolják, hogy a stabilabb levodopa-szint fenntartása (a vérben, és az agyban) a szövődményeket csökkenti, késlelteti, és esetleg meg is akadályozza.
A dopamin agonisták egyenletesebb dopaminerg stimulációt biztosítanak azzal, hogy utánozzák az agyban a dopamin hatását.
A levodopa folyamatos, intravénás infúzión keresztül történő adagolása stabilabb levodopa-szintet eredményez a Parkinson-kórban szenvedő vérében, és folyamatosan ellátja az agyat gyógyszerrel.

A levodopa szint növelésének és kiegyensúlyozásának egy másik eredményes módja a kezelés kiegészítése DDCI-, illetve COMT-gátlókkal, amelyek csökkentik a levodopa lebomlását, és ezáltal javítják a levodopa terápiás hatásait.

A kezelési lehetőségekkel kapcsolatos további információkért töltse le az 1.sz. füzetet a Betegtájékoztató menüpontban.

Hogyan hat a levodopa?

Mivel maga a dopamin nem jut be az agyba, levodopa formában adagolják (L-Dopa), amely be tud lépni az agyba és ott dopaminná alakul. A levodopát általában tabletta vagy kapszula formában adják.

A levodopa nagyon hatásosan befolyásolja a Parkinson-kór legtöbb tünetét. Több mint 30 év telt el a felfedezése óta, és még mindig e betegség kezelésének egyik alapvető készítménye. A betegek döntő többsége levodopa kezelésben részesül. Amennyiben a betegség nem reagál a levodopára, ez arra utalhat, hogy nem tipikus Parkinson-kórról van szó, hanem Parkinson-kór szerű megbetegedésről, és további gyógyszeres próbálkozásokra van szükség. A levodopát már a szervezetben, mielőtt bejutna az agyba, elkezdik lebontani bizonyos, enzimeknek nevezett molekulák. Így csökken annak a gyógyszernek a mennyisége, ami bejut a felhasználás helyére, az agyba.

A levodopa lebontásában két enzim játszik fontos szerepet: a perifériás dopadekarboxiláz (DDC) és a katekol-O-metiltranszferáz (COMT). Ezeknek az enzimeknek a gátlása megakadályozhatja a levodopa lebomlását, így az agyban elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, ezáltal a Parkinson-kór tünetei eredményesebben csökkenthetőek. Sajnos a levodopa kezelés eredményessége az évek során csökken.

Az orvossal folytatott kommunikáció javítása

Az orvos és beteg közötti egyértelmű kommunikáció alapvető fontosságú bármilyen betegségnél. Ez különösen igaz a krónikus betegségek – mint a Parkinson-kór – esetében, amikor az orvosnak a betege állapotában bekövetkezett legkisebb változásokról is tudnia kell, hiszen ez az alapja annak, hogy a beteg a legjobb kezelést kapja.

Meglehetősen kézenfekvőnek tűnhet az orvos és a beteg számára az, hogy a köztük folyó kommunikáció világos legyen. Ám a felmérések azt mutatják, hogy ez nincs mindig így.

Nemrég egy – 300 előrehaladott Parkinson-kórral élő beteg közreműködésével elvégzett – amerikai felmérés kiderítette a levodopával kapcsolatos legfőbb aggályokat. Tízből több mint nyolcan (83%) általában véve elégedettek voltak a levodopa terápiájával. Ám a levodopával kapcsolatos legnagyobb gondjuk – több mint a betegek felének (55%) – az úgynevezett hatásrövidülése volt.

A hatásrövidülés akkor következik be, amikor a Parkinson-kór tüneteinek kezelésére használt gyógyszeradag már nem tart ki a megszokott ideig. Ez azt jelenti, hogy a betegnek tünetei enyhítése érdekében hamarabb kell bevennie a következő gyógyszeradagját. A hatásrövidülés tünetei jelentkezhetnek a mozdulatokban és a mozgásképességben, gondolatokban, érzelmekben és a közérzetben. Azt az időszakot, amikor a gyógyszerek enyhítik a tüneteket, sokan hívják jó időszaknak („On” állapotnak), azt a periódust pedig, amikor mozgásuk nem kielégítő, rossz időszaknak („Off” állapotnak).

Abraham Lieberman professzor, a Nemzeti Parkinson Alapítvány igazgatója és a Miami Egyetem neurológus professzora végezte el ezt a felmérést. Elmondása szerint: „A legtöbb ember aki levodopa-terápiát kap elégedett, ám gondja akad a hatásrövidüléssel.” Hozzátette ugyanakkor, hogy „A felmérés további eredményei azt mutatták, hogy a betegek kevésbé aggódtak a levodopa terápia gyakori mellékhatásaként ismert akaratlan túlmozgások (diszkinéziák) miatt.”
Ezzel szemben egy – 400 amerikai ideggyógyász és Parkinson specialista bevonásával végzett – felmérés azt mutatta, hogy az orvosok sokkal jobban aggódtak a diszkinéziák miatt. A szakértők több mint fele értékelte a diszkinéziát a levodopa kezelés legnagyobb problémájaként, és mindössze 30%-uk gondolta úgy, hogy a hatásrövidülés a legfőbb gond.

Mi a legnagyobb gond a levodopa kezeléssel kapcsolatban?

Lieberman professzor figyelmeztet arra, hogy mivel sok orvos abban a tévhitben él, hogy a levodopa nagyobb valószínűséggel okoz diszkinéziát, mint más gyógyszeres kezelések, ezért hajlamosak arra, hogy halogassák annak használatát. A levodopa már negyven éve leginkább úgy ismert, mint a Parkinson-kór gyógyításának „arany standardja”. A legtöbb beteget a betegsége valamelyik szakaszában levodopával kezelik. A betegek leginkább a hatásrövidüléstől tartanak, mivel ez nagymértékben megnehezítheti mindennapi életüket.

Paul, aki Portugáliában él, a következőket mondta el: „Amikor hatásrövidülésem van, nem tudom használni a lábaimat – nagyon elgyengülnek. A beszédem is halkabb lesz. A hatásrövidülésnek romboló hatása van. Ez azt jelenti, hogy nem mozdulhatok ki, ha egy esetleges hatásrövidülést érzek kialakulóban” –tette hozzá.

Paul nem szeret nyilvánosság előtt mutatkozni, ha rossz időszakban („Off” állapotban) van – ez igencsak megnehezíti az életét, mivel fordítóként és énekesként dolgozik. A hatásrövidüléstől való aggodalom szintén meggátolja abban, hogy a portugál fővárosba, Lisszabonba menjen. “A hatásrövidüléstől való félelmem sok mindenben megakadályoz, amit egyébként megtennék. Maga a gondolat, hogy Lisszabon belvárosában jön rám a hatásrövidülés, már abban is meggátol, hogy egyáltalán megpróbáljam a város felé venni az irányt.”

Paul jól ismeri a hatásrövidülés következményeit, mert felesége, Irma, aki művészettanár szintén Parkinson-kórral kénytelen együtt élni. „Néha annyira belemerülök a munkámba, hogy elfelejtem bevenni a következő adag gyógyszeremet. Amikor jön a rossz időszak („Off” állapot), dühös leszek, mert tudom, ez az én hibámból történt. Szörnyen elkezdek remegni – különösen a jobb kezem.”

A jobb kommunikáció javítja a hatásrövidülés felismerését is!

Az orvosok gyakran alulértékelik a hatásrövidülés jelentőségét, mert a Parkinson-kórral élők vagy nem mondják el problémáikat, vagy nem a rossz időszakban („Off” állapotban) keresik fel orvosukat. „Amikor elmegyek az orvoshoz, általában teljesen jó állapotban („On”) vagyok. Egyszer elmentem az orvoshoz, és azt mondta, hogy nem is látszik, hogy Parkinson-kórom van” – fejtette ki Paul.

Irma egyetértett: „Általában akkor keressük fel az orvost, amikor „On” állapotban vagyunk, tehát o mindig a legjobb formánkban lát minket. Ilyenkor elfelejtjük megemlíteni, milyen az, amikor „Off” állapotban vagyunk – amikor fájdalmaink vagy egyéb problémáink vannak.”

Anette Brown, aki Parkinson-kór szakértő az Egyesült Királyságban, kifejtette, hogy a betegek és az egészségügyi szakemberek is hozzájárulhatnak a kommunikációs problémához. „A Parkinson-kórral élőknek sok hatásrövidülés okozta tünetük van, és nem tudják, melyikről is beszéljenek. A szakemberek sem mindig a megfelelő kérdéseket teszik fel, vagy nem azonosítják a hatásrövidülésre utaló problémákat.”

Az orvos és a beteg közötti kommunikáció javításának egyik módja a kérdőív használata, mely segíti a rendellenességek, köztük a hatásrövidülés, könnyebb felismerését. Egy – a szintén Parkinson-kórral élő, korábbi boksz világbajnokról elnevezett – Muhamad Ali Parkinson Kutatóközpont által végzett tanulmányban egy hatásrövidüléssel kapcsolatos kérdőívet dolgozott ki egy Parkinson-kór szakértőkből, betegekből és nővérekből álló munkacsoport, az Európai Parkinson Betegszövetség (EPDA) közreműködésével a hatásrövidülés felismerésének javítása érdekében. Az ellenőrző kérdőív a hatásrövidülés különböző tüneteire kérdez rá – beleértve motoros (mozgással kapcsolatos) tüneteket, mint a remegés és a mozgás lelassulása, és a nem motorosokat (nem mozgással összefüggő), mint pl. a hangulatváltozások és a szorongás.

A tanulmányban megállapították, hogy a betegek kérdőíve sokkal pontosabb volt a hatásrövidülés azonosításában, mint a klinikai orvosok értékelései: a betegek 57,1%-ánál sikerült megállapítani a hatásrövidülést, míg az orvosok hagyományos megítélése szerint ez az arány csak 29,4% volt. Az eredmény egyértelműen azt sugallja, hogy a hatásrövidülés felismerése a kérdőív használatával javítható.

WO kártya

„Minden Parkinson-kórral élő betegnek adok egy hatásrövidüléssel kapcsolatos kérdőívet, hogy megtudjam, vannak-e problémái, valamint a viselkedésükkel, a napi tevékenységükkel és más egyéb lehetséges tüneteikkel kapcsolatosan is kapok tőlük válaszokat” – mondta el Lieberman professzor. Fontosnak vélte ezt, mivel a betegek néha feszültek az orvosukkal folytatott konzultációik során, és elfelejtik megemlíteni néhány problémájukat.

A Parkinson-kór kezelésének optimalizálása

A Parkinson-kór tüneteinek a lehető leghosszabb ideig tartó hatékony kezelése szintén fontos szerepet játszik a beteg életminőségének javításában és a hatásrövidülés problémájának visszaszorításában.
Fabrizio Stocchi, a római Neurológiai Intézet (IRCCS) neurológus professzora megjegyezte: „Ha állandóbbá tudnánk tenni a levodopa-szintet, akkor meg tudnánk akadályozni a hatásrövidülést. Ez csökkentené a betegek terhét, és javítana életminőségükön. „A levodopa-szint állandóbbá tételével megelőzhető lenne a motoros ingadozások fokozódása, és csökkenne a levodopa-terápia gyakori mellékhatásaként kialakuló diszkinézia kockázata is” – tette hozzá.

A Parkinson-kórral élők felmérésében résztvevők csaknem fele (42%) kívánná azt, hogy levodopa kezelésük hatása tovább tartson.

Lieberman professzor egyetértett: „Amennyiben a levodopa hatását meg lehetne hosszabbítani a jelentősen fokozódó diszkinézia nélkül, az nagymértékben szolgálná a betegek javát.”

Referenciák

1. Lieberman, A., Vijay, M. Wearing-off of levodopa of greatest concern for PD patients. 56th AAN találkozó; 2004

2. Poewe, W., Wenning, G. Levodopa in Parkinson”s disease: mechanisms of action and pathophysiology of late failure. In: Jankovic, Tolosa eds. Parkinson”s disease and movement disorders. Vol 8. 4th ed. 2002: 104-115.

3. Koller, W. Physician beliefs and practices in levodopa therapy for PD: Results of a US national survey (Prelude Study); EFNS; 2004.

4. Stacy M. et al. 2004, Movement Disorders (nyomtatás alatt)