ERZSIKE TÖRTÉNETE
Erzsike, 71 éves
Betegségem tüneteit a férjem vette észre kb.12-13 évvel ezelőtt. Nyugalmi állapotban a fejem akaratlanul is mozgott, de ennek az önkénytelen mozgásnak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert mindennapi tevékenységeimet nem zavarta. A tünetek egyre fokozódtak, de a férjem halála miatt nem törődtem velük.
Amikor elmentem orvoshoz, cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam. A túlmozgásaimmal nem foglalkoztak, mert csak ellazult állapotban jelentkeztek. A tükörben sem láttam a tüneteket. Rövidesen azonban elkezdett remegni a bal kezem. Ekkor ismét felkerestem a háziorvosomat, aki neurológiai szakrendelőbe utalt. Ott hónapokig vizsgálgattak. A panaszaimat a pajzsmirigy alultermelésnek tudták be, így nyugtatót kaptam.
Egy családi összejövetelen, miután az egyik orvos rokonunk meglátta, hogy remeg a kezem, melyben a kávéscsészét tartom, felvetette a Parkinson-kór lehetőségét. Miután meghallottam a vélt betegséget, nem riadtam meg, mert nem rendelkeztem semmilyen információval a kórról, csak azt tudtam, amit a rokonunk mondott, hogy a betegség nem gyógyítható, de szinten tartható, és az állapotromlás is lassítható.
Fél évbe telt, mire diagnosztizálták a Parkinson-kórt, mert a tüneteim nem voltak egyértelműek. A többi betegségem miatt sokáig tartott a megfelelő terápia beállítása az ellenhatások miatt, melyet a szervezetem nehezen tolerált. Az orvosom türelmes volt, gondos kezelésben részesített. Hosszas keresgélés után találta meg a számomra megfelelő terápiát. A gyógyszer hatására a tünetek szinte teljesen megszűntek. Előtte azért kínlódtam sokat, mert a szervezetem rosszul reagált a gyógyszerekre.
Azóta megtanultam együtt élni a betegségemmel, a terápia megfelelő használatával képes vagyok életemet irányítani. Étterembe, közösségbe járok. 60 éves koromban tanultam meg úszni, rendszeresen járok uszodába. Tudom, hogy betegségem szinten tartásához elengedhetetlen a sok és rendszeres mozgás.
Orvosom kérte, hogy az állapotomban bekövetkezett legkisebb változást is azonnal jelezzem, mert csak akkor tudnak segíteni, ha őszintén elmondom a panaszaimat. 2003 nyarán gyengeség fogott el, panaszaim alapján a kezelőorvosom szívterheléses vizsgálatra küldött, ahol fény derült az aortaszűkületemre, melyet azóta évente kontrolállnak.
2005 tavaszán erős lábszárfájdalmat érzetem, mellyel körzeti orvosom az angiológiára utalt be. Mindkét lábamban kimutatható volt a kezdődő érszűkület. Állapotom javítása érdekében minden reggel gyógynövényes készítményekkel masszíroztam a lábaimat, mely hatásos a térdemben lévő erős csontkopásokra is.
Egyik reggel, az ébredés pillanatában bal oldali agyérgörcsöt kaptam. Jelenlegi állapotomat annak köszönhetem, hogy azonnal hideg-meleg fürdőt vettem. Orvosom szerint ez nem a Parkinson-kór következménye volt.
2006 tavaszán éreztem, hogy izmaim elgyengülnek. Panaszaimra infúziókezelést kaptam, melynek hatását hónapokig éreztem, de a tünetek ismét jelentkeztek, izmaim lemerevedtek. Lábaim annyira legyengültek, hogy egy rövid sétát is nehezen tettem meg. Szakorvosi javaslatra elhagytam az egyik gyógyszert, mert az sok éves szedés után izomgörcsöket okozhat. Új gyógyszeremmel panaszaim eltűntek, jól érzem magam. Aktív életet élek, az úszás mellett rendszeresen jár tornára.
A Delta Egyesületről egy ingyenes gyógyszertári magazinban olvastam. A cikk alapján kerestem fel őket. 10 éves betegségem alatt nem tanultam annyit, mint amit az egyesület nyújtott nekem az elmúlt pár hónapban.
Havonta járok kontrollra szakorvosomhoz, akivel nagyon jó viszonyt ápolok, állapotomat folyamatosan nyomon követi. Gyermekeim külön élnek, nem szorulok rájuk, igyekszem mindent önállóan megoldani, ha lehet hárítom a család segítségét. Nem szeretném érezni, hogy ki vagyok szolgáltatva másoknak. Lakásom átalakítása folyamatban van. Az agyérgörcs után leszedettem a küszöböket, jelenleg kapaszkodókat rakatok fel a WC-be és a fürdőkádhoz. Az apróbb szőnyegeket felszedtem.
Tudom, hogy a Parkinson-kór lefolyása sokféle lehet, vannak például olyan betegek, akik egyik pillanatról, a másikra lefagynak. Tudom, hogy nagyon jó az állapotom, még ennyi idő után is, hiszen betegségem nem gátol a mindennapi tevékenységekben, a betegség jelei nem szembetűnőek. Az olyan aprólékos munkákat is el tudom végezni, mint a varrás.