A PARKINSON KÓR
A Parkinson-kór gyakori idegrendszeri megbetegedés; világszerte több mint 4 millió embert érint. A Parkinson-kór lassan rontja az életminőséget, azonban a gyógyszeres és sebészeti kezelés fejlődésének köszönhetően ma ez az állapot hatékonyabban befolyásolható, mint eddig bármikor.
Nem mindenki észleli ugyanabban az időben pontosan ugyanazokat a tüneteket. A betegség az egyes emberekben nagyon eltérő formában jelentkezhet, és az esetek többségében sok év telhet el, amíg a mindennapi tevékenységet jelentősen korlátozza.
Orvosa olyan kezelést ajánl, amely leginkább megfelel az Ön állapotának. Nem mindenki kapja ugyanazokat a gyógyszereket, és a betegség nagyon korai időszakában lehetséges, hogy Önnek egyáltalán nincs is szüksége gyógyszerre.
Mivel a Parkinson-kór tünetei döntően az agyi dopamin szint csökkenésével kapcsolatosak, a legtöbb kutatás a „dopaminerg” gyógyszerek kifejlesztésére irányult. Ezek a gyógyszerek az elveszett dopamin pótlására szolgálnak, helyettesítik, illetve utánozzák ennek működését vagy gátolják a dopamin lebontását.
Hogyan diagnosztizálják a Parkinson-kórt?
A diagnózist megerősíti, ha a tünetek értékelhetően javulnak a levodopa kezelésre.
* A klinikai vizsgálatok során az orvosok különböző skálákat használhatnak. Az egyik legegyszerűbb skála a Hoehn és Yahr által 1967-ben kidolgozott értékelés (Hoehn és Yahr skála). Ez a skála mutatja az Ön aktuális állapotát.
A Hoehn & Yahr skála
0: nincs jele a Parkinson-kórnak
1: egyoldali tünetek észrevehetők
2: kétoldali tünetek járászavar nélkül
3: kétoldali tünetek minimális járászavarral
4: kétoldali tünetek mérsékelt járászavarral
5: kétoldali tünetek járásképtelenséggel
* Fontos megjegyezni, hogy ezt a skálát a kezelés bevezetésének megítéléséhez használják, és az előforduló összes állapotot tartalmazza. A betegség nem feltétlenül jut el a súlyosabb stádiumig (4., ill. 5. stádium).
* Részletesebb skálát (Egységesített Parkinson-kór Értékelő Skála – UPDRS) főleg az új gyógyszerek vizsgálatakor használnak. Ez 42 kérdést tartalmaz 4 fő csoportban.
1. gondolkodás (ún. mentális funkciók), viselkedés és hangulat vizsgálata
2. napi aktivitás vizsgálata a jó és rossz periódusokban
3. mozgás vizsgálata
4. a kezelés komplikációi (főleg a vizsgálatot megelőző időszakban)
* A mozgás vizsgálata mellett orvosa életminőségi skálák kitöltésére is kérheti, azért, hogy meg tudja ítélni, mennyire zavarják Önt a betegség tünetei. A 39 kérdést tartalmazó PDQ-39 egy ilyen életminőséget vizsgáló kérdőív, amelyet speciálisan a Parkinson-kórra állítottak össze.
* Összességében ezeket a skálákat azért használják a szakemberek, hogy könnyebben meg tudják ítélni az Ön állapotát, a betegség mindennapokra gyakorolt hatását és az alkalmazott kezelés hatékonyságát.
* Egy másik fontos technika az ún. funkcionális képalkotás. A képalkotás során az agy különböző részeiről kapunk a fényképhez hasonló szerkezeti képet. A képalkotó technikák közé tartozik a számítógépes rétegfelvétel (CT) és a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI). Különböző kis mennyiségű radioaktív izotópokat használva lehetővé válik az agy anyagcseréjének és véráramlásának vizsgálata is. Ezen módszerek közé tartozik a pozitront kibocsátó réteg (PET) és az egy-fotont kibocsátó számítógépes rétegfelvétel (SPECT).
* A PET és a SPECT vizsgálatokat főleg a kutatások során használják. Ezek a módszerek segítik a kutatókat abban, hogy megállapítsák mely agyterületek, mely sejtek és mely kémiai anyagok károsodnak Parkinson-kórban.
* Azonban egyre többször használnak SPECT vizsgálatot azoknál a betegeknél is, akiknél a diagnózis nem egyértelmű.
További információért töltse le az 5. sz. füzetet a Betegtájékoztató menüpontban